...

Mostanában a pontokról szól az életem. És itt is pontok vannak. Kitettem párat az elmúlt hetekben. Kapcsolatokra, leginkább. 

Lassan megtanulom, hogy nemet is lehet mondani. Sőt. Amikor érzem, akkor jobb, ha én mondom ki előbb. Mindenkinek jobb.

..

"Megint keresem a válaszokat, olyan kérdésekre, amit meg sem tudok igazán fogalmazni... Fordul a világ, folyamatosan. Bizonyos dolgokon nem is merek gondolkodni. És ez furcsa. Eddig azt hittem, bátor vagyok. Ma nem érzem ezt. Inkább kiszaladnék a világból. De nem lehet, ma megint csiniben, mosolyogva kell eltöltenem a napot. Ami persze, nem baj. Csak belül tombol valami. És attól tartok egyszer csak kiszabadul. Persze, azt sem bánom már. Kezdem megadni magam. Csak attól is félek, hogy akkor mi lesz. Ha nem leszek ura magamnak. Ha szembe kell nézni azzal, hogy mennyi minden vagyok. És mennyi minden nem. "


Hát ezért. Ezért nem ér véget csak úgy ez a történet.

.

Több, mint egy éve nem voltam itt. Változott valami. Változott valami?

Kiderül.

...

Sok minden történik. És semmi sem történik.

Így a jó. 

..

Azt mondják, csak a változás a biztos. Néha jó, néha nem. Megint álmodtam. Megint a ház. Megint a könnyek. Azt is mondják, a lélek azért tér oda vissza álmában, ahol biztonságban volt, mert pihenni vágyik. Én elég sokat vagyok ott álmomban. Pihenek. De sírok is. Mindig. Vajon miért? És sosem lesz vége? Annyira vágyom a közelségre. És egyre messzebb kerül. Talán nem kellene vágyni rá. És az enyém lesz. Hamarabb, mint gondolnám.

Ámen.

.

Találok mindenfélét. És rájövök, hogy nagyon sérültem. Hogy mennyire hiányzik a közelség. Az a bizalom. Az az odaadás. A figyelem. Oda-vissza. Úgy érzem, már soha többé. 

Nem kellene mást csinálnom folyamatosan. Hanem végre szembenézni. Lejjebb menni. Még lejjebb. Mert ezek szerint nem volt elég. Még nem. Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá. Hogy merem-e. Vagy azt fogom csinálni, mint más. Mást csinálok. Hogy ne tudjam, hogy ne érezzem, mekkora a baj. 

Ember vagyok. Ezzel jár. De fel merem-e vállalni. Ez a kérdés.

...

Van, ami eleve elrendeltetett. Hiszem. Ezek ellen a dolgok ellen jobb nem hadakozni. Elfogadás. Csakis. Az segít. Hiszen tényleg nem tudhatjuk, ki az akit szeretünk. Jobb esetben, persze, mindenkit. De valakiket kicsit jobban. Ebbe aztán nincs beleszólás. És ez nem is attól függ, hogy viszonozzák-e vagy sem. Nem. Ez csak úgy van.

Van bizony. Ahogy sok minden más is van. Valami pedig nincs.